Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Transindex
Anul şi data apariţiei: 11-02-2013
Tematica: problematica steagului secuiesc
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Kertész Melinda
Titlul articolului: TISZTELETBELI SZÉKELY Lucian Mîndruţă: a székelyeknek jogukban áll büszkének lenni történelmükre
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://itthon.transindex.ro/?cikk=19563


A székelyzászló-ügy kapcsán markáns véleményt megfogalmazó médiaszemélyiséget a sajtó felelősségéről és a bukaresti nézőpontról kérdeztük villáminterjúnkban.


Lucian Mîndruţă televíziós személyiség szerdán, a Facebook-oldalán közölt egy markáns állásfoglalást a székelyzászló-ügyről. A bejegyzés az éppen eszkalálódó székelyzászló-botrány közepette óriási visszhangot váltott ki: 
Köszönöm nektek, kedves magyarok a szép erdélyi városokat, amelyekre jobban is vigyázhattunk volna. Köszönöm, mert tudom, hogy milyen nehéz nektek ezen a napon, amikor mi egy nagyobb hazát ünnepelünk, de ne gondoljátok azt, hogy nektek csak egy kisebb haza jutott.
Idézet Mîndruţă december 1-jére írt szövegéből

közel 600-an kommentálták, majdnem háromezren lájkolták, négyezren osztották meg. Az újságíró máskor is írt hasonló hangvételű bejegyzéseket, például a december elsejei nemzeti ünnep alkalmából, amikor megköszönte a magyar, a német, a török, a tatár, a bolgár és a zsidó kisebbségnek az ország történelméhez, kultúrájához és épített örökségéhez való hozzájárulását. 

Lucian Mîndruţă 1967 szeptember 15-én született Bukarestben. Felsőfokú tanulmányait a Bukaresti Egyetem Újságírói és Kommunikációtudományi Karán végezte, majd a SOTI, a PRO TV, az Antena 1 televíziók munkatársaként vált ismert tévés személyiséggé. Kedvenc szerzői közé sorolja Andre Glucksmannt, Ion Barbut, Voltaire-t. A hard rock, a new wave és a '80-as évek zenéjéért rajong. Kedvenc színe a fehér, és legszívesebben muszakát enne. (Fotó: Facebook)



Lucian Mîndruţă megkeresésünkre arról beszélt, hogy néz ki Székelyföld Bukarestből nézve, és médiaszemélyiségként hogy látja, mekkora a sajtó felelőssége abban, hogy a zászló-ügy elfajult. Mîndruţă jelenleg Görögországban forgat, elfoglaltságaira hivatkozva csak egy villáminterjút vállalt el. 
Mi motiválta, hogy a székely zászlóval kapcsolatos gondolatait megírja a Facebook-oldalára? 
Lucian Mîndruţă: - A sajtó túldimenzionálta a székelyzászló-ügy kapcsán létező konfliktust. A média Székelyföldön készült, zászlókat ábrázoló képet mutogat, azonban a fotón emberek nem szerepelnek. Éppen ezért számomra úgy tűnik, a szimbólumok harcának lehetünk tanúi, amelyből az emberek teljes mértékben hiányoznak. 
Szomorú, hogy a román média az egyszerű magyar emberek véleményét nem kérte ki a kérdésben, de annál nagyobb előszeretettel idéz különböző nem szokványos - hogy ne mondjam azt, extrém - nyilatkozatokat megfogalmazó személyeket. Ugyanakkor a magyar sajtó ugyancsak szélsőséges románok véleményét ismerteti, mintha románok és magyarok egyaránt arra lennénk ítélve, hogy csak közösségeink legdühösebb tagjai révén szólalhassunk meg. 
Különben azért írtam meg az észrevételeimet a Facebookra, mert olyan román és magyar emberekre szerettem volna bukkanni, akik képesek arra, hogy egy tisztességes és normális véleményt megfogalmazzanak a kérdésben. Úgy gondolom, hogy a székely embereknek - akárcsak a román embereknek - jogukban áll büszkének lenni a történelmükre és jelenükre. A normalitás és szabadság Európájában senki nem tilthatja meg egy közösségnek, hogy érzelmeit megélje vagy kifejezze. 

Nem értem, mi bajunk a Székelyfölddel. 
Akárhová megy az ember Nyugaton, minden régiónak megvan a maga történeti zászlaja, fesztiválja, sajtmárkája, könyvtára és várkastélya. Mindegyikük mond valamit a helyről, hozzájárul a vidék kulturális gazdagságához. Miért ne volna nekünk is effélénk? 
Alapjában mi a bajunk a magyarokkal? Nincsenek itt legalább ezer éve? Nem védték a határunkat? Tudja-e bármelyik román, hány magyar halt meg azért, hogy megvédje Erdélyt a töröktől meg a tatártól? Egy se tudja. Mert szemünk és fülünk csak Mihály vajdára nyílik. Mert a tankönyveinkben nincsenek benne más nemzetségek hősei, akikkel történetesen közös a történelmünk, amely most már igazán végződhetnék békében. 
Azt hiszem, hogy a székely zászló körülötti botrány csak a magyarországi szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet, hogy mondhassák: a románok primitívek. Ez csak mindkét fél nyomorúságos nacionalizmusát erősíti. 
Csak azoknak használ, akiknek be kellene indítaniuk a gazdaságot, s ehelyett nincs más ötletük, mint hogy beindítsák a gyűlölködést. 
Ezért vetem föl ezt ma. Drága magyarok, mivel román állampolgárok vagytok, akárcsak én, a ti történelmi jelképeitek az enyémek is. Az lehetetlen, hogy büszkélkedjünk a teutonok, a Német Lovagrend által épített törcsvári (Bran) kastéllyal, nem pedig Ion bátyóval, s hogy ebből ne vonjunk le semmiféle logikai következtetést. 
Ma én is székely vagyok. Az első székely Argeş megyében!
Lucian Mîndruţă írása, fordította: Tamás Gáspár Miklós



Az ön tapasztalata szerint a Székelyföld kérdése hogyan jelenik meg a bukaresti közbeszédben, illetve hogyan vélekedtek erről a témáról fővárosiak, mielőtt a botrány kitört volna? 
- Kétféle bukarestit ismerek: az egyik fajta soha nem utazott Brassónál északabbra - ők azok, akik félnek, hogy „elveszítik" Erdélyt, a másik fajta pedig Németországban és Spanyolországban dolgozott vendégmunkásként. Ők azok, akik láthatták, hogy bizonyos tartományokban nemhogy visszaszorítanák a történelmi szimbólumok, zászlók használatát, hanem épp ellenkezőleg, bátorítják a különböző tartományok közötti különbségek kiemelését, hiszen tudják, hogy ezekben a különbségekben rejlik a kontinens sava-borsa. A másság a szellemi gazdagság, nem pedig a konfliktusok forrása kellene, hogy legyen, amint az egykor volt.     
  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.